Girl Times

Madonna

Madonna, születési nevén Madonna Louise Ciccone (Bay City, Michigan, 1958. augusztus 16.), olasz származású amerikai énekes, színész és üzletasszony. A pop királynőjeként tartják számon.

1958-ban született Bay City, Michigan államban és Rochester Hillsben nevelkedett. 1977-ben New York City-be költözött, hogy táncosként fusson be karriert. Azután, hogy a Breakfast Club és az Emmy nevű csapatokban játszott, 1983-ban kiadta első önálló albumát Madonna címmel a Sire Records gondozásában.

A Like a Virgin (1984) és a True Blue (1986) albumról kiadott kislemezeivel világszerte ismertté vált, és megteremtette pop ikon státuszát. Ismertségét csak növelte az 1985-ös Kétségbeesve keresem Susant című vígjáték, annak ellenére, hogy a filmben csak kisebb szerepet kapott.

Vallásos képeket használva a Like a Prayer (1989) című albumán Madonna pozitív kritikákat kapott az anyag sokszínűségéért, ugyanakkor kritika is érte vallásos konzervatívak és a Vatikán részéről.

1992-ben a Warner Music-kal közösen létrehozta Maverick nevű kiadóját. Ugyanebben az évben művészetét erős szexualitás jellemezte, ami az Erotica című albumán, Sex nevű könyvében és a Tanú teste thrillerben jelent meg. Mindhárom alkotás negatív kritikákban részesült konzervatívok és liberálisok részéről egyaránt.

1996-ban megkapta az Evita című musical főszerepét, amelyért Golden Globe-díjat kapott. A film betétdala, a You Must Love Me szintén Golden Globe-díjat és Oscar-díjat nyert 1997-ben.

Madonna hetedik stúdióalbuma a Ray of Light (1998) az egyik legnagyobb elismerésben részesült albuma lett mondanivalójának köszönhetően.

2005-ben kiadta Confessions on a Dance Floor című lemezét, amelyért megkapta a Legjobb elektronikus/dance albumért járó Grammy-díjat.

Nyolcadik stúdióalbuma a Hard Candy (2008) a hetedik albuma volt, ami a Billboard 200-as albumlista első helyén debütált. Ugyanebben az évben megvált a Warner Music-tól és 120 millió dolláros szerződést írt alá a Live Nationnel.^[3]

63 millió eladott lemezzel az USA-ban és 200 millióval világszerte Madonnát a Recording Industry Association of America a 20. század legtöbb lemezt eladó rock énekesnőjének nyilvánította.^[4][5][6]

2007-ben a Guinness minden idők legsikeresebb énekesnőjének titulálta, a következő évben pedig beiktatták a Rock and Roll Hall of Fame-be.^[7][8]

Életrajz 

1958–1981: Családi háttér és a kezdetek

Madonna Louise Ciccone 1958. augusztus 16-án reggel 7 óra után 5 perccel született a Michigani Bay Cityben, Madonna Louise Fortin és Silvio Ciccone gyermekeként. Édesanyja francia-kanadai, édesapja első generációs olasz-amerikai. Ő a Chrysler/General Motors-nál volt karosszérialakatos- és Pacentro, Abruzzoból származik.^[9][10] Madonna a 3. gyerek a 8 közül. Testvérei Martin, Anthony, Christopher, Paula, Melanie, Mario, és Jennifer.^[11]

Katolikus családban nevelkedett Detroit külvárosaiban, Pontiac és Avon Townshipben (ma Richester Hills). Édesanyja 1963. december 1-jén, emlőrákban meghalt. Apja később elvette a házvezetőnőjüket, Joan Gustafsont, akivel két közös gyermekük született: Jennifer és Mario Ciccone. Felnőttként Madonna úgy nyilatkozott erről: ,,Sosem fogadtam el őt mialatt felnőttem... Visszatekintve úgy gondolom, nagyon nehéz lehetett neki velem.^[12] A St. Frederick's és St. Andrew's általános iskolába járt (utóbbit ma Holy Family Regional Schoolnak hívják), később pedig a West Middle Schoolba is. Hamar kitűnt szokatlan viselkedésével, különösképpen egyfajta alsónemű fétisével: cigánykerekeket, kézen állásokat csinált a szünetekben a folyosókon, beakasztotta térdeit a mászókába és úgy lógott lefelé, és nem talált semmi furcsát abban, hogy a szoknyáját a pad fölé húzta tanóra közben, így az összes fiú láthatta alsóneműjét.

Később Rochester Adams High Schoolba járt, ahol kitűnő tanuló volt, és tagja volt egy cheerleading tánccsapatnak. Miután leérettségizett egy táncművészeti ösztöndíjat kapott a Michigani Egyetemre.^[13] Balettórákat szeretett volna venni, ezért meg kellett győznie apját, hogy engedje őt el.^[14] A balett tanára Christopher Flynn, arra biztatta, hogy táncosként fusson be karriert, ezért 1977 végén otthagyta a főiskolát és New York City-be ment.^[15] Ekkortájt nagyon kevés pénze volt, így sufni-szerű lakásokban élt és a Dunkin Donutsban dolgozott eladóként.^[16] Erről később ezt mondta: "Ez volt az első alkalom, hogy repülőre szálltam vagy hogy taxiba ültem. 35 dollárral a zsebemben érkeztem meg. Ez volt a legbátrabb dolog, amit valaha tettem."^[17] Miközben táncosként dolgozott a francia diszkó művész Patrick Hernandez 1979-es világturnéján,^[18] Madonna összejött Dan Gilroy zenésszel, akivel később megalapította első rockegyüttesét a Breakfast Clubot, New Yorkban.^[19][20] A csapatban énekelt, valamint dobolt és gitáron játszott. Ennek ellenére később kivált a csapatból és egy másikat, az Emmy-t hozta létre 1980-ban a dobos és egykori barát, Stephen Bray-jel.^[21] Ő és Bray több diszkószámot írt közösen, ami végül több New York-i klub figyelmét is felkeltette. Mark Kamins DJ és lemezproducernek megtetszettek a demo felvételek és ezért megmutatta azokat a Sire Records alapítójának, Seymour Steinnek.^[22]

1982-85: Madonna, Like a Virgin és házassága Sean Peannel 

Madonna aláírt a Sire Records-szal (ami a Warnerhez tartozott) egy kislemezekre szóló szerződést.^[23] Első kislemeze az Everybody volt, ami 1982. április 24-én jelent meg.^[24] Első albumának a Madonnának producere nagyrészt Reggie Lucas volt. Ezzel egy időben Jean-Michel Basquiat-val kezdett el járni, akivel együtt is élt ekkor.^[25] Az énekesnő hamar elhagyta a zenészt drogfüggősége és állandó késései miatt, majd John "Jellybean" Benitezzel kezdett el dolgozni debütáló albumán.^[22]

Lassan Madonna kinézete, öltözködése és fellépései nagy hatást gyakoroltak a tinilányokra és a nőkre egyaránt. Kinézetét a stylist és ötvös Maripol kreálta. Stílusát csipke felső, szoknya kapri nadrágon, neccharisnya, kereszt medálok, rengeteg karkötő és szőkített haj jellemezte. Ez igazi trenddé vált a '80-as években.^[26] Következő albuma, a Like a Virgin (1984) az első #1 helyezést elért albuma lett a Billboard 200-as listán.^[27] Kereskedelmi sikerét elsősorban a címadó dalnak köszönhette, mivel az hat hétig vezette a Billboard Hot 100-et.^[18] Az albumból 12 millió kelt el világszerte, ebből csak 8 millió az USA-ban.^[28] A dallal Madonna fellépett az MTV első Video Music Awards díjátadóján a legendás "Boy Toy" övével esküvői ruhában.^[29] Ez a fellépés a mai napig az MTV történetének egyik legendás pillanatai közé tartozik.^[29] Az albumot a NARM és a Rock and Roll Hall of Fame Minden idők 200 legmeghatározóbb albuma közé sorolta.^[30][31]

A következő évben Madonna nagy költségvetésű filmekben kezdett el játszani. Az első szerepe egy kis szerep volt a Vison Quest című filmben, amiben egy klubénekesnőt alakított. A filmzenei albumra felkerült második első helyezést elért dala, a Crazy for You.^[32] A Kétségbeesve keresem Susant című vígjátékban is szerepelt; ebben hangzott el az Into the Groove is. Ez volt az első száma, ami első helyezést tudott elérni Nagy-Britanniában.^[33] A filmet Cézár-díjra jelölték a Legjobb külföldi film kategóriában, és a New York Times kritikusa Vincent Camby 1985 10 legjobb filmje közé sorolta.^[34][35] A főszereplő Rosanna Arquette szintén BAFTA-díjat kapott a szerepért.

Az énekesnő a Material Girl forgatása alatt kezdett el járni Sean Penn-nel, akivel a 27. születésnapján házasodott össze.^[36] Ezt követően elindult első koncertkörútjával a Virgin Tourral Észak-Amerikában. A nyitószám a Beastie Boys volt.^[37] 1985 júliusában a Penthouse és a Playboy magazin lehozta meztelen képeit 1978-ból. (Akkor az énekesnő megélhetési okokból vállalta a fotózást.)^[38] Mivel Madonna akkor aláírta a beleegyező nyilatkozatot jogilag semmit sem tehetett, hogy visszatartsa a megjelenést.^[38] A képek nagy felháborodást keltettek, ennek ellenére nem bánta meg a dolgot és nem kért elnézést azokért a fotókért, amikért akkor 25 dollárt kapott sorozatonként. A képek ekkor 100 000 dollárt értek.^[38] Az incidensre később a Live Aid koncerten tért vissza. Azt mondta nem veszi le a dzsekijét, mert "lehet, hogy a média 10 év múlva ellenem fordítaná". "^[39]

1986–1991: True Blue, Like a Prayer és a Blond Ambition Tour

Madonna harmadik albuma a True Blue 1986-ban jelent meg. A Rolling Stone magazin úgy kommentálta: "Úgy hangzik, mintha szívből jönne."^[40] Az albumon szerepelt a Live to Tell című ballada is, amit az At Close Range című filmhez írt. Főszerepben későbbi férje, Sean Penn volt. A True Blue öt top 5-ös kislemezt produkált, nevezetesen: Live to Tell, Papa Don't Preach, Open Your Heart , True Blue és a La Isla Bonita.^[32] Ugyanebben az évben szerepet kapott a Sanghai Surprise című filmben is, (amit a kritikusok lehúztak) és színpadon is debütált a David Rabe Goose and Tom-Tom című darabjában. Mindkettőben férje oldalán.^[41]

1987-ben a Who's That Girlben szerepelt, és négy dalt írt a filmhez, köztük a címadó dalt és -az USA-ban második helyezést elért dalt- a Causing a Commotiont.^[32] Ugyanebben az évben indult el a Who's That Girl Turné is. A turnét Madonna innovatív kosztümjei miatt méltatták elsősorban.^[42] Még ebben az évben kiadta korábbi dalait remixelve a You Can Dance című remixalbumán. 1988-ban Pacentro hivatalnokai egy 4 méter magas szobrot kezdtek el felállítani róla.^[43] A szobor pacentrói származását hivatott szimbolizálni.^[44] Madonna házassága ekkor már a végét járta. A válókeresetet 1987 decemberében adták be és '88 szilveszterén költöztek szét. Végül '89 januárjában váltak el.^[45] Házasságáról később azt nyilatkozta: "Teljesen a karrierem megszállottja voltam és nem álltam készen arra, hogy nagylelkű legyek bármilyen formában is." ^[36]

1989 elején a Pepsivel írt alá szerződést. Új dalát, a Like a Prayert a Pepsi reklámjában mutatta be, amihez klip is készült. A videóban rengeteg katolikus szimbólumot vonultatott fel, mint például: stigmák és égő keresztek. A videó ugyancsak egy vegyes kapcsolatra utalt Madonna karaktere és egy fekete pap között, ezért a klipet a Vatikán elutasította.^[29] Mivel a reklám és a klip szinte ugyanaz volt, a Pepsi képtelen volt meggyőzni a közvéleményt, hogy nem ez volt a szándékuk. A cég visszavonta a reklámot és törölte Madonna szponzorálását. Ennek ellenére az énekesnő megtarthatta a pénzt.^[46] Negyedik stúdióalbuma, a Like a Prayer ugyanebben az évben jelent meg. Az album írói és producerei Patrick Leonard és Stephen Bray voltak.^[47] Az albumot a Rolling Stone úgy emlegette: „olyan közel áll a művészethez, amennyire pop zene csak állhat”.^[48] A Like a Prayer első helyre került a Billborad 200-as listán és 12 millió kópiát adtak el belőle világszerte. Ebből 4 millió az USA-ban talált gazdára.^[49] Az album három top 5-ös dalt produkált: a címadó dalt –ami 7. első helyezett száma lett-, az Express Yourself-t és a Cherisht.^[32]

A következő évben Madonna "Breathless" Mahoney-ként kapott szerepet a Dick Tracy című képregény filmváltozatában. A filmben Warren Beatty játszotta a főszerepet.^[50] Hogy támogassa a filmet, kiadta I’m Breathless című albumát, amelynek dalait a ’30-as évek zenei világa inspirált. Az albumon szerepelt a Vogue, -ami nyolcadik első helyezett dala lett az USA-ban^[51]- valamint a Sooner or Later is, ami később Oscar-díjat nyert.^[52] A film forgatása alatt az énekesnő Beatty-vel kezdett viszonyt.^[53] A színész az I’m Breathless borítóján és a Truth or Dare című dokumentumfilmjében is szerepelt. Kapcsolatuknak ’90 őszén vége szakadt.^[54] 1990 áprilisában kezdődött el a Blond Ambition turnéja. Keresztény és szexuális témákat használva a turné nagy felháborodást keltett. Főképpen a Like a Virgin, ami alatt a színpadon két férfi táncosa simogatta, mielőtt orgazmust színlelt.^[42] A Pápa újra arra biztatta a katolikusokat, hogy ne menjenek el megnézni a show-t.^[55] A katolikusok egy magánszervezete, a Famiglia Domani szintén bojkottálta a turnét erotikus tartalma miatt.^[56] Következésképpen Madonna azt nyilatkozta: „Olasz-amerikai vagyok és büszke vagyok rá” és, hogy az egyház „teljesen elutasítja a szexet, hacsak nem fajfenntartásról van szó”.^[57]

Első "greatest hits" albuma, az Immaculate Collection1990 novemberében jelent meg. Az albumra két új dal került fel, a Rescue Me és a Justify my Love.^[58] A Rescue Me lett a legmagasabb helyen belépő dal a Billboardra a 15. helyen abban az időben. A dal végül a 9. helyre jutott.^[18] A Justify My Love pedig kilencedik első helyezett száma lett az USA-ban. A szám klipjében szadomazó, kikötözős^[59] és egyneműek közti csók jelentek, részleges meztelenség voltak láthatóak.^[60] A klipet szexuálisan túlságosan kihívónak ítélték, és az MTV letiltotta műsoráról.^[59] Az év végén Madonna úgy döntött mégsem vállalja el Jennifer Lynch Boxing Helena című filmjének főszerepét.^[61][62] 1990 végétől 1991 elejéig Madonna Tony Warddal járt.^[63] Ward modell és pornósztár volt, aki szerepelt a Cherish és a Justify My Loveklipjeiben. Madonnának szintén volt egy nyolc hónapos kapcsolata Vanilla Ice-szal.^[63] Első dokumentumfilmje, a Truth or Dare -vagy ahogy USA-n kívül ismerik a Madonnával az ágyban- '91 közepén jelent meg. A film a Blond Ambition turnéját mutatta be, valamint betekintést engedett magánéletébe.^[64] A következő évben a Micsoda csapatcímű baseball filmben szerepelt az olasz-amerikai játékos, Mae Mordabito-ként. A filmhez elkészítette a This Used to Be My Playground című balladáját is, ami a tizedik első helyezett dala lett a Billboard Hot 100-en.^[65]

1992–1996: Maverick, Sex könyv és az Evita

1992-ben megalapította saját kiadóját a Mavericket. A Maverick egy lemezcégből (Maverick Records), egy film produkciós cégből (Maverick Films) egy zenei, TV, merchandising és egy könyvkiadó részlegből állt. Cége a Time Warnerrel 60 millió dolláros megállapodást kötött, amiből neki 20%-os részesedés járt. Ennyit kapott akkoriban Michael Jackson is.^[24]

A Maverick első kiadványa Madonna Sex című könyve volt, ami szexuálisan provokatív és explicit képekkel volt tele. A fotókat Steven Meisel készítette. A könyv erős reakciókat váltott ki a média és a közvélemény részéről egyaránt. Ennek ellenére a könyvből 1,5 milliót adtak el 50 dolláros áron abban az időben.^[66][67]

Ugyanekkor jelentette meg ötödik stúdióalbumát Erotica címmel, ami az amerikai toplista második helyére került fel.^[67][68] A címadó dal harmadik lett a Billboard Hot 100-en.^[32] Az albumról öt kislemez került ki: a Deeper and Deeper, a Bad Girl, a Fever, a Rain és a Bye Bye Baby.^[69]

Provokatív imázsát csak fokozták a Tanú teste és a Kockázatos játékban megformált szerepei. Az első szadomazó és kikötözős jeleneteket tartalmazott, és a kritikusok rosszul fogadták.^[70][71] A Kockázatos játékot rögtön videón jelentették meg Észak-Amerikában, azonban Madonna jó kritikákban részesült. A New York Times úgy írta le alakítását: „Megkapóan alakít, ahogy az érzelmek elvadulnak körülötte.”^[72]

Madonna ’93 végén kezdte el Girlie Show nevű turnéját. A show-ban ostor csattogtató dominaként jelent meg, fél pucér női és férfi táncosokkal körülvéve a színpadon.^[73] A show negatív kritikában részesült Puerto Ricoban, mikor az énekesnő a lábai közt dörzsölte a nemzeti színű zászlójukat. Ortodox zsidók szintén a fellépése ellen tüntettek az első izraeli show-ja előtt.^[42]

Még ebben az évben szerepelt a Late Show with David Letterman című talk show-ban, amelyben Madonna káromkodott és megkérdezte Lettermant, hogy megszagolja-e az alsóneműjét.^[74] A Madonnával az ágyban, a Sex könyv, az Erotica album, a Tanú teste és a Letterman show-ban való fellépése mind arra késztette a kritikusokat, hogy Madonnát aszexuális botrányhősnek tekintse. Igen kemény negatív publicitásban részesült a kritikusok és a rajongók részéről egyaránt, akik mind úgy vélték, hogy "túl messze ment" és, hogy a karrierjének itt a vége.^[75]

Az énekesnő megpróbálta letompítani provokatív imázsát és kiadta az I'll Remember című balladáját, ami Alec Keshishian rendező Tanulj Tinó című filmjének főcímdala volt.^[76] Lettermannal később elment egy díjátadó gálára, és részt vett Jay Leno talkshow-jában is, hogy megmutassa, visszafogta magát. Ennek ellenére a közönség még mindig nem fogadta őt el. Ezek után rá kellett, hogy jöjjön, drámai változásra van szükség ahhoz, hogy újra ringbe szállhasson. Hatodik stúdióalbumával, a Bedtime Stories-zal megpróbálta finomítani imázsát, és ezzel sikerült újra a közönség kegyeibe férkőznie.^[77] Az albumról négy kislemez került ki: a Secret, a Take a Bow -ami hét hetet töltött a Billboard Hot 100 élén-,^[65] a Bedtime Story és a Human Nature.^[78]

Ebben az időszakban ismerte meg Carlos Leon fitneszedzőt, akivel járni kezdett.^[79] Hogy tovább javítsa a róla kialakult képet, kiadta első balladakollekcióját Something to Remember címmel. Az albumon szerepelt Marvin Gaye I Want You című számának feldolgozása, valamint a top 10-es You'll See.^[80][32]

A következő évben került a mozikba Madonna kritikailag legelismertebb filmje az Evita.^[81] Eva Perón szerepét a Lloyd-Webber musicalben először Elaine Paige formálta meg a West Enden.^[82] A filmzenei albumról három kislemez került ki, ezek közöl a filmhez írt új dal a You Must Love Me Oscar -és Golden Globe-díjat nyert a Legjobb eredeti dal kategóriában. Madonna szintén Golden Globe-díjat kapott az alakításáért.^[83]

1996. október 14-én megszületett Carlos Leonnal közös kislánya, Lordes Maria Ciccone Leon.